Az idén 10. esztendejét betöltő Assassin’s Creed-sorozat 2007-es debütálását követően vegyes fogadtatással kezdte meg a barátkozást a nagyérdeművel. A következő részre 2 teljes évet kellett várnunk, azonban ez az idő gondos tervezéssel és a project átgondolásával telt, amelynek eredménye az az Assassin’s Creed 2 lett, ami világhódító útjára indította a franchise-t. A játék mellé a megjelenés évében csatlakozott egy előzményfilm, egy mobiljáték és egy regény is. Utóbbi az eredeti játék történetét meséli el, néhány fontosabb momentummal kiegészítve azt.
Ugyan a nemzetközi porondon 2009 óta elérhető volt, hozzánk csak 2011-ben érkezett meg a Reneszánsz címmel megkeresztelt iromány lokalizált változata. Azóta azonban törhetetlenül jönnek sorjában a játékokat adaptáló kisregények. Mindegyik megjelent cím megkapta a magának kijáró könyves feldolgozást, némely vaskosabbra, némely vékonyabbra sikeredve, két dolog azonban közös mindegyikben: a regények egytől egyig Oliver Bowden nevével voltak fémjelezve, illetve a játékok történetét dolgozták fel.
A tradíció tavaly tört meg, amikor a Ubisoft bejelentette, hogy 2016-ban nem érkezik új AC-játék. Helyette kiterjesztették a franchise-t egy nagyszabású mozifilmmel, valamint a kiadó felfogadott nem egy, hanem mindjárt két publicistát. Tollukból pedig megszületett három, a játékoktól független, ám ugyanazon univerzumban játszódó kalandregény. Erről a trióról szeretnék most beszámolni nektek.
Assassin’s Creed: The Last Descendants, A New York-i felkelés
Az A New York-i felkelés a The Last Descendants-sorozat első kötete, amelyet Matthew J. Kirby vetett papírra. Az íróról érdemes tudni, hogy történelmi témájú ifjúsági regényeiről vált híressé. Első regénye 2010-ben jelent meg The Clockwork Three címen, melyet Edgar díjjal tűntettek ki 2012-ben. Az AC könyvekkel együtt eddig kereken 10 regényt, 1 novellát és 1 verset tett le az asztalra.
A New York-i felkelés azon felül, hogy első az önálló történettel bíró Assassin’s Creed könyvek sorában egyéb területeken is újít. A történetnek nem egy, hanem mindjárt két főhőse is akad, a zűrös családi hátterű Owen, és a tőle az évek során elhidegült gyerekkori barátja, Javier. Owen célja, hogy kiderítse mi történet édesapjával, aki évekkel ezelőtt, a fiú önnön hite szerint, ártatlanul lett elítélve és hunyt el az otthonául szolgáló börtön falai között. Célja eléréséhez azonban kénytelen segítséghez fordulni. Egy Monroe nevű fickó, aki nem mellesleg az iskola informatikusa, rendelkezésére bocsájtja a saját maga által lopott és modifikált Animuszát. Javier, a fiú barátja is belekeveredik az ügybe, amikor Monroe ráveszi, hogy ő is szálljon be a masinába. Révén, hogy a srácot érdeklik a hasonló technológiai újítások, belemegy a dologba, és Owennel közösen indulnak útnak első ízben a spanyol hódítások korában, később pedig a 19. századi New Yorkban.
A New York-i felkelés két főhőssel operál méghozzá azonképpen, hogy kettejük szemén keresztül látjuk a történteket. Mivel Owen és Javier többször a spektrum két végletében élnek meg egy-egy találkozást (például a regény elején játszódó csatában), ezért sokkal árnyaltabbá varázsolja az író a történetet. Míg eddig minden egyes alkalommal egyetlen szálon futottak az Assassin’s Creed könyvek sztorijai, elfeledve a játékokban lefektetett modern éra alapjait, addig itt két vonalon, két aspektusból van esélyünk rálátni a történtekre.
Továbbá talán a regény legérdekesebb része az első szakasz, ahol a karakterek megismerkednek az Animusszal. Ez a szekció remekül ki van dolgozva és a lehető legjobban van felvezetve. Amíg Owen egy tradicionális, székszerű masinában éli újra a DNS-ébe kódolt emlékeket, addig Javier egy sisakot kap, melytől amolyan VR jellegű lesz az élmény. Ennek a „trükknek” köszönhetően tud a két szereplő egyidejűleg részt venni egy közös szimulációban. Valamint az író arról is gondoskodott, hogy ismertesse az olvasóval, milyen érzés egy ilyen virtuális élmény részesének lenni, miként működik a szinkronizáció, és milyen esetekben esik szét.
Ahogy az már korábban említésre került, az író főleg a fiatalabb generációt célozza meg műveivel, és ez a New York-i felkelésben is tetten érhető. A történet érdekes, messzemenően a legjobb AC könyvek egyike, ám érezhetően tinédzsereknek készült, éppen ezért főleg nekik ajánlatos a kezükbe fogniuk a regényt. Ellenben ez a kritika senkit se tántorítson el a vásárlástól: minden Assassin’s Creed kedvelőnek érdemes tenni vele egy próbát.
Assassin’s Creed (Hivatalos Filmregény)
A roppant lényegre törően Assassin’s Creednek keresztelt könyv, ahogy az az alcímből is pontosan látszik, az azonos címen tavaly decemberben a mozikba kerülő filmet adaptálja lapjainak hasábjaira. Az eredetileg 3 forgatókönyvírót jegyző alapművet Christie Golden váltja a mesélői székben, aki hosszú karrierje során közel 50 művet publikált a sci-fi, fantasy, valamint horror műfajokban. Sokaknak ismerősen hangozhat a neve, hiszen a hölgy 10 Warcraft (és persze World of Warcraft) könyvet tudhat a magáénak, ami épp elég lenne ahhoz, hogy epekedve akarjuk magunkhoz ragadni ezt az AC kötetet, de munkássága nem itt ér véget. Golden négy Star Wars, öt StarCraft és nem kevesebb mint tizenöt Star Trek regényt írt, melyek közül számos bestseller státuszt kapott.
Egy szó mint száz, a hölgy kívül-belül ismeri a sikeres játékalapú regények titkát, viszont ahogy az már Tenebra kolléga kritikájából is kiderült, az alapanyagul szolgáló Assassin’s Creed csupán tűrhetően muzsikál a történet terén. Ennyi egy nagybüdzsés popcorn mozi esetén még nem is lenne olyan nagy probléma, ám egy teljesen sztoriorientált könyvnél már égbekiáltó gondot jelent. Goldennek a tudásának legjavát kellett bevetnie annak érdekében, hogy kiküszöbölje ezt a hibát.
A sztori főszereplője Callum Lynch, egy halálraítélt gyilkos, akin azt követően, hogy végrehajtották az ítéletet, csodával határos módon magához tér egy börtönszerű komplexumban, amely az Abstergo tulajdonában áll. Cal a törvény szemében, valamint a külvilág számára halott, így aztán nincs senki, aki megmenthetné őt. Később betuszkolják egy Animus masinába, hogy újra élje Aguilar nevű ősének emlékeit, ami a templomosok reményei szerint elvezeti őket az Éden Almájához.
A könyv egy az egyben a film jeleneteit dolgozza fel, ezért azok a plot pontok, amik zavarhatnak egyes rajongókat, például annak ténye, hogy az Éden Almája most már nem csak a használó környezetében tartózkodókat vonja hatása alá, hanem az egész emberiséget, itt is jelen vannak. Azonban a valamivel több mint 300 oldalas regény orvosol egy olyan problémát, amit a film nem volt képes: megszabadul az idegesítő, jobbra-balra ugráló vágásoktól, illetve karakterorientálttá teszi a törtnetet. Az akciódús, pörgős akciójelenetek megmaradnak, és a múlt, illetve jelen szereplőire jóval több hangsúlyt fektet az író. Köszönhetően az írott anyag által biztosított történetmesélési lehetőségeknek, alkalmunk nyílik bepillantást nyerni a szereplők gondolkodásmenetébe, megismerjük azok motivációit és így tovább. Ebből kifolyólag pedig érdekesebbé és esetenként még szerethetőbbé is válnak, ami messzemenően javítja az élményt. A könyvet azoknak ajánljuk, akik csalódtak a mozis változatban, illetve azoknak, akik még nem látták a filmet, viszont szeretnék fogyasztható formában a magukénak tudni a történetet.
Assassin’s Creed: Heresy – Eretnekség
Ismét egy önálló sztorival bíró regénnyel van dolgunk, amely egy teljesen új szálon, új karakterekkel, ám egy ismerős íróval mutatkozik be. Az Eretnekség szerzője ugyanaz a Christie Golden, akit már az előző cím kapcsán bemutattunk. A szerző kiléte nem csupán a borítón tükröződik, hanem magukon a lapokon is, mindjárt elmondjuk, miért.
Simon Hathaway egy templomos, nem is akármilyen. Simon egyike annak a 9 embernek, akik a Belső Szentélyt alkotják, tehát a rend egy mester fokozatú beavatottja. Beiktatását követően kinevezik az Abstergo Industries Történelem kutatási részlegének fejévé és a tőle megszokott gyakorlatiassággal azonnal beleveti magát a munka sűrűjébe. Meggyőzi feljebbvalóit arról, hogy engedélyezzék számára az Animus használatát annak reményében, hogy történészként megoldást találjon arra, miként tudják megjavítani a templomosok által már megszerzett, ám működésképtelen Éden Darabokat. Útja a 15. századi Franciaországba vezeti, ahol őse, Gabriel Laxart emlékeiben kutatva, Jeanne D'Arc oldalán harcolva keresi a választ kérdéseire.
A jelenben játszódó jelenetek, melyeknek központjában a tiszta fejjel és ridegen gondolkodó Simon áll, a barokkos körmondatokat egy az egyben elhanyagolva, a lényegre koncentrálnak, míg a múlt fázisai, ahol a főszereplő Gabriel szemével figyeli az eseményeket, sokkal részletgazdagabbak és lírai leírásban gazdagok. Ezzel az apró csellel az írónő nem csupán a történetvezetés szempontjából ad karaktert a szereplőknek, mialatt az előző AC regényének stílusához idomul. Az Eretnekség és a Filmregény ebből a szempontból roppant hasonlóan működik. A jelenkor gépiesebb, és a múlt – szituációtól függően – hol költőibb, hol pedig sötétebb.
Továbbá annak ellenére, hogy az Eretnekség önálló mű, mégis fokozottan épít az Assassin’s Creed-univerzumra, de legfőképpen az előző két regényre, a Last Descendants – Locus képregényes sorozatra, valamint az AC Unity eseményeire, és a Syndicate-tel vajmi keveset foglalkozik. Golden remekül implementálja a Last Descendants-ből és a filmből ismert karaktereket és vizuális aspektusokat. Például az új Animus designját tekintve kísértetiesen hasonlít a filmben megismert karra, valamint az A New York-i felkelésben leírt sisak is visszatér.
A jó hír az, hogy nem szükséges az előző részek ismerete ahhoz, hogy élvezhessük az Eretnekség történetét. Persze ebben az esetben akadnak majd pillanatok, amelyek során homlokráncolva, kérdő tekintettel meredünk magunk elé, ám a regény során minden lényegesebb momentum el van magyarázva, amik pedig további mesélést igényelnének, csillagozva vannak és lábjegyzetben megemlítésre kerülnek. Ezek után egy villámgyors keresés pikk-pakk befoltozza a tudásunkban tátongó lyukat.
