Februári teljes játék: Theatre of War 2: Kursk 1943

Ebben a hónapban a páncélosoké a terep, és ha már lúd, legyen kövér, szóval a 2. világháború egyik legnagyobb tankcsatájába lehet belekóstolni a mellékletünkben. Kurszk temetővé válik, az nem vitás, csak az, hogy melyik hadseregnek ássuk a sírját. Nos, mi most ennek járunk utána… 

Az EgyCé több mint tíz éve babusgatja a Theatre of War-sorozatot, és ugyan a harmadik rész már Koreába vitte a játékosokat, de ez bizony mindig is egy kőkemény, 2. világháborús stratégiai szimuláció volt, olyan etapokkal, mint Moszkva, Észak-Afrika vagy éppen Kurszk. A kulcsszavak sosem változtak, a real-time (valós idejű) keret, a realisztikus viszonyok és a történelmileg hiteles egységek alkotta trió pedig tette a dolgát, mértékkel szórakoztatott, remekül informált, és kegyetlenül keresztbe tett minden önjelölt hadosztályparancsnoknak, aki azt hitte, hogy a háború sétagalopp.

Minden egy csücsökkel kezdődött…

A hadi helyzet 1943-ban nem indult rózsásan a németeknek, tetszik emlékezni a sztálingrádi totális kudarcra – a teljes 6. hadsereg odaveszett! Ám az ezt követő orosz hadműveletek nyomán egy jókora, majd 200 kilométer széles, és 120 kilométer mély kitüremkedés keletkezett a keleti fronton, Kurszk térségében, a német hadvezetés pedig ezt a kiszögellést akarta átvágni, majd a katlanba rekedt oroszokat felmorzsolva újra magához ragadni a kezdeményezést. Erről szólt a Citadella-hadművelet. 

A szovjetek persze tisztában voltak a helyzet súlyosságával, hozzá is láttak az építkezéshez, és mire a nyár beköszöntött, egy lövészárkokkal, tankakadályokkal tagolt, 40 kilométer mély védelmi vonalat hoztak létre, amit páncéltörő ágyukból álló gócokkal erősítettek meg, és csak úgy bónuszként még 400 000 aknát is leszórtak. 2 millió katona, valamint 5000 harckocsi az oroszoknál, szemben pedig az új német Tigris és Párduc tankok. Nos, ilyen előjelekkel lehet harcba indulni mindkét oldalon, és noha a 9-9 küldetést felvonultató hadjáratok csupán a front déli oldalán indított előretörés egy kisebb szakaszát mutatják be, de a fenti viszonyok abszolút helytállóak. Aki beásva a vörös csillagot választja, jelentős túlerővel nézhet szembe a jövőben, a germán lobogó alatt pedig a minőségi haditechnika várja. És ha már unjátok a keleti frontot, akkor ott a Battle for Caen (1944 júniusa) DLC, amely további 8 küldetést tartogat, úgyhogy a címadó várost védő SS hadosztályokat lehet kóstolgatni a britekkel.

A maga módján már az is különleges, hogy saját kezűleg állíthatjuk össze seregünket. A gyalogságtól a tábori tüzérségig, a légvédelemtől a rohamlövegekig szabadon turkálhat mindenki a korabeli haditechnikában, ehhez köthető legénységünk a küldetések végeztével még kitüntetésekkel, előléptetésekkel is honorálható, és vihető tovább egy másik csatába. A megadott keretből összevarázsolható haderő másik, nagyon szimpatikus vonása, hogy az adatok mindenhol a valós műszaki paraméterekre és a pontos páncélvédettségi mutatókra hajaznak, de nem ám csak oldalanként, hanem például külön a harckocsi tornyára vagy a lövegpajzsra is rávetítve. Továbbá minden katona felszerelése megfelel az eredeti mintának és a rajban betöltött szerepének, az pedig, hogy a lőszerkészlet is stimmel, mondjuk egy rohamlövegnél, hát ilyenkor kezd az ember szeme bepárásodni a meghatottságtól.

Ezek után szinte természetes, hogy a lövedékek páncélátütő képessége, vagy mondjuk, egy harckocsin a torony forgási sebessége is abszolút autentikusnak hat. Szerelmünk bimbódzó rügyein csak azért nem fakadnak újabb virágok, mert ami így leírva gyönyörűség, az néha oboaszólóba csap át a terepen, tessék csak elképzelni, hogy a Hummel önjáró lövegnek (egy 150 milliméteres mozgó flinta) 16 nagy robbanóerejű skúlója van, meg pár páncéltörő, és ha ez kifogy (3 perc), onnantól a cucc csak tereptárgy. Szintén a pontos és részletes kivitelezésnek köszönhető, hogy ha a lánctalp leszakad, vagy a lövegcső megsérül egy tankon, akkor cseszheted, abban a küldetésben már nem sok hasznát veszed. Realisztikus? Naná! Imádom, de ettől még nem esik jól.

A résbe, barátaim!

A németek korabeli stratégiája látszólag egyszerű volt, mint az ék, pontosabban ez volt a stratégia, mármint az, hogy fogtak pár Tigrist, a szélekre néhány Párducot, és éket formáltak, mögöttük pedig a gyalogság lapult. A Theatre of Warban, ahogy a való életben is, ennél azért több kell. A homlokpáncél sokat kibír egy Panzer VI-oson, de nem mindent, és az utánpótláspontokból behívott vörös légierő is szét tudja kapni a Tigrist, ha nem kísérjük légvédelemmel. Szükségünk lesz továbbá felderítőkre, akiket lapulás üzemmódú közlekedésre is rá lehet bírni, aztán tüzérségre, hogy a terepen felvillanó torkolattüzekre rögtön zárótüzet lőjünk, nem beszélve a jelentős lőszerkészlettel bíró aknavetősökről. A lényeg, hogy vegyes haderő kell, és a lepakolós szakaszban a terep minden kis görbületét tessék tanulmányozni, mert a látás-láthatóság viszonya a játékmenet egyik sarkalatos pontja. A kibocsájtott zajoktól, a vizuálisan észlelhető profilok (egy páncéltörő ágyút nehezebb észrevenni, mint mondjuk egy tankot) arányáig végül is mindent sikerült a fejlesztőknek belegyúrni az anyagba.

A játékról annak idején két dolog keringett közszájon. Az egyik, hogy a vizuális körítésben van néhány nagyon szép részlet, a másik pedig, hogy egyszerű földi halandók gépein ezt csak diavetítésben lehet megtekinteni. Az eltelt idő miatt a magas gépigényt ki lehet húzni a listáról, és akár 1920x1080-ban is meg lehet csavarni az engine bajszát, ott pedig már eléggé pofás a látvány. A haditechnika különösen közelről fest igen jó képet a ’43-as év „terméséről”, a tankokon minden jelölés, számozás hitelesnek hat, és olyan apró részletek is hangsúlyt kaptak, mint a lövegek brutális hátrasiklása, na meg a terep, valamint a nehéz fémtestek kölcsönhatása. Végre egy hely, ahol a lánctalpak letiporják az ágyúkat, és kidöntik a fákat.

Ám mégis a robbanások, a tüzérségi és légi csapások együttes képe az, ami emlékezetes marad, sőt mai szemmel nézve is sokszor szeretnénk olyan hangulatot látni, mint amikor Stukák csapnak le a felvonuló szovjet harckocsioszlopra, majd egy finom forduló után még géppuskával újra és újra végigpásztáznak a maradékon. A pályákon a kisebb falvak, és az előre kiépített védelmi rendszerek, bunkerek, lövészárkok, tankcsapdák váltják egymást, ezeket is érdemes pusztán a látvány kedvéért megkínálni Sztálin-orgonákkal (rakétacsapás). 

A játékmenet és az irányítás noha rokonságot mutat a hasonló második világháborús alkotásokkal, de van néhány kedves többletfunkciója. A megállítható, tetszés szerint felgyorsítható órát emelném ki elsőként, de például a páncélosok retreat funkciója legalább ennyire hasznos, amivel ugye tolatni is tudnak, s így a kevésbé sebezhető frontpáncél mutat majd a harcvonal irányába. Az sem lebecsülendő, hogy viselkedési mintákat adhatunk minden szereplőnek. Apropó szereplők, a járművekbe helyezett kezelőszemélyzet és a gyalogság csupa-csupa névvel, ranggal, valamint egyedi tulajdonságokkal felruházott fickó, akik ugyanúgy sérülnek, mint a „nagyok” (pl. fejlövés = halál, de lábsérülés után csak kúszás lesz), no meg ott dolgozik bennük a morál. Hiába utasítod mindet futásra, ha a fél szakasz már ott fekszik kiterítve… Amúgy képesek elfoglalni és használni bármilyen üresen árválkodó géppuskát, löveget, sőt útközben a halottak lőszereit automatikusan felszedegetik. Nyilván, azért ez sem egy hibátlan alkotás, és ha valahol megkeseredik a nyál a szánkban, az a gépi intelligenciánál lesz. A lövészárokban folyó küzdelem kínszenvedés, és az útvonalkeresés egy mély ároknál mindig képes megdöbbenteni, mert ha valami ennyire nem megy, hát csináljanak fantasyt, és adjanak szárnyakat!  

A sör nem ital, a Tigris nem játék, vagy mégis?

Tartalmas, szórakoztató alkotással várhatjuk a tavaszt, van küldetés és pályaszerkesztő, többjátékos mód, és ha nem a legalacsonyabb nehézségi szinten csaptok bele a hadjáratokba, akkor a 26 küldetés bármelyikéből lehet pokol.      

KÓDBEVÁLTÁS

A tartalomjegyzéknél lévő matricán található matricára nyomtatott kódsorokat nem a Steamen kell felhasználni, hanem a PC Guru Online kódbeváltó oldalán. Ehhez mindössze egy ingyenes regisztrációra van szükség, majd a belépést követően el kell navigálni a kódbeváltás oldalra, ott be kell ütni matricán található kódot, az eredmény pedig egy Steam-kód lesz, amit már beválthattok a Valve áruházában.

A matricán található kódot csak egyszer lehet felhasználni, de összesen tízszer lehet megpróbálni a beváltást, így ha elgépelsz egy karaktert, akkor sem kell félned, nem fog eltűnni a teljes játékod. Ha mind a tíz alkalommal hibás kódot adsz meg, a rendszer 24 órára letiltja a kódbeváltás funkciót, úgyhogy csak óvatosan! Ha problémát okozna a kódbeváltás, olvasd el a Kódbeváltás tudástárunkat a PC Guru Online-on!

A FEBRUÁRI PC GURU FEBRUÁR 9-TŐL KAPHATÓ
AZ ÚJSÁGOSOKNÁL ÉS A HIPERMARKETEKBEN!