Június 3-án elstartolt a fülöp-szigeteki Manila Major, amely szám szerint a harmadik ilyen nagyszabású DoTA-s rendezvény. Biztosan vagytok páran, akik emlékeztek még a márciusban megesett sanghaji balhéra, ami az előző Majorrel kapcsolatosan robbant ki, hiszen azt igen nehéz lesz elfelejteni.
Shanghai Major TL:DR
Aki lemaradt volna az eseményekről, annak itt egy kis emlékeztető. A Shanghai Major alatt a játékosok nem a szabványnak megfelelő felszerelést kapták, a közvetítés technikai minősége a béka hátsója alatt volt, nem egy játékost rövidítettek meg az ott dolgozók (először csak egy billentyűzet veszett el, majd később lába kelt egy Ferrari kulcsának, ezt követően pedig egy egész gyakorlószoba tartalma lett oda), illetve a rendezvény második napján kirúgták a közösség által nagy becsben tartott műsorvezetőt. Utóbbiról bővebben is beszámoltunk egy hosszabb cikkben. Ezután a kolosszálisan félresiklott event után világossá vált, hogy a Valve-nek nem csupán a játékosok, de a nézők felé is törlesztenie kellett, valamint a reputációjuk is javításra szorul.
Madárkák
Sanghajt követően azonnal szárnyra kapott a kétségbeesés a rajongók oldaláról, hiszen alig pár hónap maradt a következő Majorig, ami szintén Ázsiában került megrendezésre. Ennyi sokak szemében éppen elég okot adott a pánikra. A Major előtt az ESL megrendezte a saját nagyköltségvetésű DoTA tornáját Manilában, ami fenomenálisan sikeredett és ettől sokakban feltámadt a remény szele. A félelmet felváltotta a „ha az ESL-nek sikerült, akkor a Valve-nek is menni fog” mentalistás. De mi is lenne a DoTA közösséggel, ha nem reppentek volna fel pletykák az event körül. Először arról lehetett hallani, hogy Frankfurt után az ESL megszervezheti a második DoTA Majorjét. Mások pedig arról beszéltek, hogy az ESL One Manila csak azért jött létre, hogy megmutassák az anyacégnek, mégis hogyan kellene versenyt lebonyolítani, és így talán megszerezhetik maguknak az exkluzív Major szervezési jogot. Mondani sem kell, nem így lett.
Fekete felhők
Ahogy a legtöbb Valve esemény, a Manila Major sem indult eseménytelenül. Először a szinte már kötelező roster lock utáni dráma borzolta fel a kedélyeket, amikor Arteezy és Universe átigazolt az EG-től a Team Secrethez.
Ezután pedig sorra ékeztek a bejelentések neves talentektől, amelyben közölték, hogy nem kaptak meghívót Manilába. Kotl Guy, Sheever, PimpmuckL – csak egy pár név, akik eddig esszenciálisnak számítottak, most azonban nem kapták meg a nekik kijáró szeretet. A közvetítői székben is érdekes változások történtek: Blitz casterkedés helyett a Team Liquid edzőjeként volt jelen és a háttérben dolgozott, Purge pedig csak a panelen volt látható s hallható. A már megszokott hangok helyett friss húsokat hoztak a szervezők, akiket a nagyközönség már évek óta ismerhetett, ám csak egyiküknek volt eddig komoly lehetősége megmutatnia magát Valve rendezvényeken: Maut és Waga jöttek felmentő seregként.
A megszokottól eltérően
Minden adott volt, hogy az esemény hason csúszva bukjon el, és a tömeg a morogva zúgolódjon azon, hogy a Valve mennyire inkompetens, ha DoTA 2-versenyről van szó. Ennek ellenére az anyacég nem hagyta lelombozni magát, és felkérték a többek között Dreamhack Romaniát maguknak jegyző PGL-t, hogy bonyolítsák le a maniliai tornájukat.
A Group Stage elején akadtak gondok a megvalósításban. Igaz a stream pontosan kezdődött és a hanggal sem akadtak különösebben komoly problémák, viszont a fő csatornán egy teljes órát csúszott az első mérkőzés, ami miatt az egész napi menetrend borult. Másnap azonban már zökkenőmentes haladtak az események és időben lett vége az aznapi meccseknek.
Rögtön a torna elején sem maradtunk meglepetések híján. A roster váltás után nagy reményekkel érkező Team Secret és az előző The Internationalt nyerő Evil Geniuses egyaránt ijesztően gyengén muzsikáltak: mindkét csapat az alsó ágon végezte. Ellenben az eddig csak gyengécskén muzsikáló Digital Chaos (a.k.a. Team Sunsfan) pár Európából és a CIS régióból importált játékossal felszerelkezve megtáltosodott, és meg sem álltak a felső ágig. A NaVi pedig egy év egyhelyben toporgás után végre ismét talpra állt, és megmutatta, miért szeretjük az ukrán játékosokat. Egyetlen vereség nélkül jutottak tovább a nyertesek ágára.
Csapatáttekintő
A fő esemény a Mall of Asia Arénában került megrendezésre, és csaknem egy teljes héten át tarott. Június 7-én, kedden kezdődött el a komoly megmérettetések sorozata, ám a nap eseményei hamar sötétre fordultak. Először a legnagyobb esélyesnek kikiáltott Team Liquid kapott ki az MVP.Phoenixtől és került le az alsó ágra. Az addig veretlen NaVi is hasonlóan járt. Ezt követően a Lower Bracket Best of 1 sorozatai alatt kiesett a címvédő Team Secret és az amerikai büszkeség, az EG. Később az USA álmát életben tartó DC szintén pórul járt, a TI4 győzteseitől kikapva lebuktak a vesztesek közé. Őket leszámítva még a Complexity próbálta meg tartani magát, ám 3 svéd csillag sem volt elég ahhoz, hogy életképesek legyenek a Team Liquiddel szemben. A Wings és a Mineski pedig mintha ott sem lettek volna, olyan hamar távozásra lettek kényszerítve. Egyedül az MVP, a Newbee és az OG tartotta a tőlük megszokott szintet.
Mások viszont az elvártnál jóval többet hoztak ki magunkból. Ilyen volt például az LGD, akik korábban rettentő gyenge teljesítménnyel verekedték be magukat Manilába. A Fnatic viszont konzisztensen hozta a legjobbját: mind a Major előtt, mind pedig közben remekül teljesítettek.
A középmezőnyt a Fy saját squadja, a nemrég megalakult Vici Gaming Reborn, a friss vérátömlesztéssel újra formált Team Empire és a TI3-as rosterrel érkező Alliance erősítették. Amíg a ViciR nemrégiben megnyerte a Starladder tavaszi szériáját, addig a többi két csapat semmi hasonló eredményt nem tudott felmutatni a közelmúltból. Amióta az Alliance megvált korábbi Position 4 játékosától, MyNutstól, azóta ingázó teljesítményt nyújtanak. Eleinte sorban nyerték a komolyabbnál komolyabb tornákat, majd hirtelen kifogytak a szuszból és visszaálltak a TI5 utáni közepes menetelésre. A Team Empire pedig szépen formálódik, ám még szükségük van további tapasztalatszerzésre, hogy komoly eredményeket érjenek el.
I r8 8/8 m8
Visszatekintve a két korábbi Majorre mindenképpen ki kell emelni a most lezajlott eseményt. Nem csupán a mérkőzések voltak rettentő szórakoztatóak, de maga a produkció is borzasztó színvonalasra sikeredett. A PGL mérföldekkel maga mögött hagyta az ESL produkciós felkészültségét és egy fenomenálisan prezentált eventtel lepett meg minden érdeklődőt. A komolyságot és a humort kellemes balanszban tartva folytak a közvetítések, amiért Paul ’Redeye’ Chaloner volt a felelős, mint host.
A vizuális reprezentáció csodaszépre sikeredett. Esetenként egyszerre több kameraállást is láthattunk, amit képernyőfelosztással oldottak meg a szakik és egyszerre követhettük figyelemmel, hogy mi történik a térkép 3 ösvényén. Ez a technikai tudás akkor is jól jött, amikor a panel és a casterek asztala kezdett közös diskurzusba egy-egy játék végeztével. Még a couriereknek is saját kamerája volt, ami olyankor úszott be a képernyőre, amikor az állatkák veszélyes szituációba kerültek, mindez persze valós időben történt.
Hasonló alapokon jött létre az ezen a Majorön debütáló Battleview. Ennek lényege, hogy csapatharcok alatt a képernyő oldalán real time láthatjuk a játékosokat, az általuk irányított hősöket, health és mana csíkjukat, mindezt a booth-ban a monitorokra szerelt arc-kamerákkal megfűszerezve. Ennek az újításnak a segítségével sokkal átláthatóbbá váltak az ütközetek, hiszen minden fontos adatot egyszerre látunk a képernyőn. Való igaz, hogy a debütáláskor hideget-meleget kapott a fejlesztő gárda, mivel a dizájn hagyott némi kívánnivalót maga után, ám a hibákat hamar kijavították, ügyelve arra, hogy hallgassanak a kritikákra.
További újítás volt, hogy Twitterről és Redditről érkező kérdésekre válaszoltak a panel emberei. Akik pedig nem szerettek volna faggatózni, azok is megkaphatták a nekik kijáró 15 másodperces hírnevet. Az érdekesebb, viccesebb megszólalásokat játék közben jelentek meg a képernyőn egy ügyes megoldással beleépítve a HUD-ba.
Az esemény legjavát azonban kétségen kívül a közönség adta meg. A filippínók annyira lelkesek a DoTA iránt, hogy csaknem egész héten keresztül teltházzal zakatolt a Manila hype-vonat, és az ott ülők nem voltak restek hallatni a hangjukat. Igazán szívből szurkoltak kedvenc csapataiknak, és bíztatták a tornán játszó honfitársaikat. Nem csoda hát, hogy amikor megérkeztek az idegen országok játékosai, rendőri kísérettel vezették őket a hotelba. Arról az epikus jelentről nem is szólva, amikor a grand finálén megjelent a Trónok harcában Hodort alakító Kristian Nairn, aki a két döntős csapatnak nyitotta ki és tartotta az ajtót. Ezt csinálja utánuk bárki.
Visszataps
A fő esemény elejétől végéig konzisztensen tartotta a 2 millió fölötti nézőszámot, ami nem véletlen, hiszen kérdés nélkül bizton állítható, hogy ez a Major volt idáig a legszínvonalasabb és legszórakoztatóbb. Még az ESL által szervezett frankfurti játékokon is túl tett, a sanghaji blamázsról nem is beszélve. Fontos kijelenteni, hogy az esemény korántsem volt hibátlan, ám a mérleg olyan súlyosan billent a „jó” irányába, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről. Szerencsére a júniusi Major alatt jól szórakoztunk, senki sem távozott keserű szájízzel, és ez az, ami fontos.
