Ezért baj, hogy eltűnt a Silent Hills/P.T.

A digitális média világa egy csodás hely. Telis-tele van felfedeznivalóval, látnivalóval és rengeteg adattal. Ezzel a mondattal pedig máris eladtam a szóban forgó kérdés legfontosabb alapkövét.

Mint azt mindannyian észrevehettétek, áprilistól májusig a sajtó felrobbant a Silent Hills törlésével kapcsolatos hírektől. Hetekig cunamiként áradtak az információmorzsák és még május végén is olyan pletykák terjengtek a hálón, mint hogy a Microsoft felvásárolja a jogokat és majd ők befejezik a játékot. Ez több oldalról is elképzelhetetlennek tűnt ezért sem véletlen, hogy egy nappal később meg is cáfolták az állítást, de ez most lényegtelen.

Nem lesz belőle tananyag

Kezdjük az elején: 2014-ben a Sony a Gamescomos konferenciája után feldobott a PlayStation Store-ra egy kedvcsináló demót P.T. névvel. Akkor még senki sem tudta, hogy mihez készült, csak annyit, hogy egy horrorjátékhoz van köze és be akar harangozni valamit. Először elindultak a találgatások, majd egyre több stream jelent meg, ahol egyesek a maguk végigjátszási kísérleteit sugározták.

A demó egyszerű volt, de nagyszerű. Egy házban kellett botorkálnunk és közben feladványokat megoldanunk, mialatt a kiégett világítás fényét zseblámpánkkal pótoltuk. Instrukcióból vagy keveset kaptunk vagy egyáltalán semennyit, és éppen ez volt benne a szép. Senki sem fogta a játékos kezét, mindenre magának kellett rájönnie. Végül egy lánykának sikerült először megoldani az összes rejtvényt, aki élőben közvetítette a történteket és később feltette a videót a Youtube-ra. Az akcentusából ítélve brit lány reakciója egyszerűen elképesztő és valóságos.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy P.T.-vel és ezzel a húzással a Silent Hills már akkor beírta magát a játéktörténelembe. A kezdeményezés egyedi volt, kreatív, látványos és akkora nyomot hagyott a játékosközönségben, hogy egyesek önálló műnek kiáltották ki a játszható kedvcsinálót. Milliók kezdték el letölteni, végigjátszani, terjeszteni az igét és még többen várták az információkat a szám szerint hetedik Silent Hill játékról. Aztán jött a baj.

Eltelt az augusztus, a szeptember (ekkor megjelent egy rövid teaser, de semmi lényegi), az október és a november, majd végül decemberben kaptunk egy minimális kis értesítést a főszereplő Norman Reedustól, aki elárulta, hogy a projekt még sehol sem tart. Ez volt az első intőjel arra, hogy (magamat csúnyán kifejezve) szar van a palacsintában. A fejlesztői oldalon azonban nem volt gond egy szál sem, végül is három óriási név állt a projekt mögött és Reedus nem egy alkalommal kifejtette, hogy rendkívül izgatott a Silent Hills-t illetően. Ráadásul Del Toro azt is kijelentette, hogy Kodzsimát a világ végéig követné. A spiritusz és a kedv tehát megvolt.

Ezután megint néma csend és hullaszag terjengett a projekt körül, majd április elsején (mikor máskor?) érkezett egy füles arról, hogy Kodzsima nélkül készül a játék. Ez éppen akkor történt, amikor a Konami és a neves direktor között robbant a bomba: kirúgták a japán legendát. És ha ennyi nem lett volna elég a felbolyduláshoz, a Konami lépett egyet és még Kodzsima brandként szolgáló nevét is eltávolították az általa készített játékok dobozairól. A közönség lázongott.

Ez után jött a kegyelemdöfés: törölték a Silent Hills-t. Valójában nem ez a helyes kifejezés, ugyanis a Konami egyszerűen csak hagyta elévülni. Norman Reedus úgy tudta meg, hogy már nem dolgozik többé a játékon, hogy nemes egyszerűséggel lejárt a szerződése és nem hosszabbították meg. Bizony, a fejesek még csak arra sem vették a fáradságot, hogy értesítsék a felelős személyeket a változásról. Reedusnak személyesen kellett telefonon utánajárnia az ügynek, és megkérdeznie Kodzsimától illetve a Konamis emberkéktől, hogy „srácok, akkor most mi van?”. Ezzel persze senki sem kívánja azt mondani, hogy sajnáljuk szegény hírességet, amiért elesett a fizetésétől, hanem arra akarok rávilágítani, hogy ő is ember, akinek jogai vannak. Egyik pillanatról a másikra megszűnt a munkája és még csak azt sem mondták neki, hogy „bocs, ilyen az élet”. A többiekről nem is beszélve.

Végezetül kivonták a P.T. demót a PlayStation Store-ból, így most már teljesen elérhetetlenné vált. Csak azok játszhatnak vele, akik korábban letöltötték és a konzoljaikon hagyták. Ebből később botrány lett, mivel ezekből a PlayStation készülékekből rengeteget felpakoltak eBay-re és áruba bocsájtották őket horribilis összegekért. Mindezt kizárólag arra alapozták, hogy „rajta van a Silent Hills demó” és egy hatalmas középsőujjat mutattak a rajongóknak. De sebaj! Ha van pénzed, akkor megveheted a PS4-et, amin működik a cucc, nem? Hát ez mindenkinek jó! A csudát. Még aznap, ahogy kezdetét vette a hullám az ügyből jogi vita kerekedett, és szépen, egyesével elkezdték eltávolítani azokat a hirdetéseket, amikben csak megemlítették a P.T.-t. Kitalálhatjátok, hogy melyik cég keze van a dologban…

A Konami ezt is eltolta

Ami történt, megtörtént és már nem lehet rajta változtatni. A Silent Hills nem készül el. Legalább is abban a formájában, ahogy eredetileg megálmodták biztosan nem fog, és ha valóban egyszer lesz rá alkalom, hogy ismét belekezdjenek, akkor az nem ma lesz. A jogok a Konaminál vannak, és nem fogják eladni a licenceket, mert az tengernyi jogi macerával jár, és azt sem fogják hagyni, hogy mások vegyék kezükbe a játékot. Tudjátok, olyanok, akik értenek hozzá. Oka van annak, hogy ez a cég kivonta magát a new yorki tőzsdéről és a mobil szekcióra akar átpártolni. Nézzétek meg, mekkora profitot hoznak az olyan egyszerű, AAA címekhez képest minimális pénzből és erőfeszítésből elkészíthető játékok, mint a Candy Crush és társai. Ráadásul az intellektuális profit nem elég ahhoz, hogy rábólintsanak egy kooperációra, ahol lepasszolják a Silent Hillst vagy bármelyik másik játékukat. „Abból nem lehet fizetni a számlákat” -- mondaná az egyszerű ember, de ennél többről van szó.

Egy olyan kiadóról beszélünk, akinek a Metal Gear-, a PES- és a Silent Hill-sorozaton kívül minden más terméke fabatkát sem ér a szemében. A kisebb címek, amik a Konami „gondozásában” kerültek a boltba semmilyen sajtóvisszhangot nem kaptak. Ez nem azért van, mert a médiát nem érdekli, egyszerűen csak nem hintik el az információt a készülő játékokról. Nem adnak sajtópéldányokat a felelős lapoknak, még csak a megjelenés napján sem adnak hozzájuk anyagot, hogy legalább tudomást szerezzen róluk az ember. Megesett az is, hogy a premiert követően napokig nem lehetett kapni egy-egy kis címet a boltokban az Egyesült Államok területén (értsd: a játékipar legnagyobb piacán). És ha már inkompetenciánál tartunk: mégis melyik másik kiadó lenne képes arra, hogy egyszerre három vadiúj játékot is kiadjon a kezében lévő egyik legnagyobb franchise-ból? Ez is megtörtént, de inkább ne beszéljünk róla, mert az már túl hosszúra nyúlna.

Inkább térjünk vissza egy picit ismét a P.T. esetére. A rajongók még petíciót is indítottak a Silent Hills megmentés érdekében, sőt, a Goat Simulator fejlesztői is szimpatizáltak. És ezektől az emberektől várják el, hogy felejtsenek, de nem is várják, inkább erőszakoskodnak. A demó nem csak a Store-ból, de az egész nyavalyás internetről is ki akarták bannolni, mintha az segítene, hogy lelkesen várakozó közönség elfeledje a tényét annak, hogy mégsem lesz Silent Hills. Minden P.T.-s Twitch streamet, de még a Youtube videókat is leszedették, és mindezt egy dolog jegyében tették, ami nem más, mint a kontroll.

Tisztára 1984

A digitális média világa egy csodás hely, de telis-tele van buktatókkal. Hiába úttörő az elképzelése annak a rendszernek, hogy a jövőben ne lemezeken vásároljuk meg a játékainkat, hanem egy archív polcon tároljuk őket, ha a talaj ilyen ingoványos. Félreértés ne essék: én imádom a lehetőségét annak, hogy a játékaimat egy internetes fiókból húzhatom elő, mert a sok ide-oda való utazgatást rendkívül megkönnyíti számomra, hizsen nem kell tonnaszám cipelnem a lemezeket, ha játékra adnám a fejem, inkább csak letöltöm és kész. A baj az, hogy ez nem tart örökké.

Sokszor beszéltünk már erről a digitális kontra nem digitális terjesztésről és feltűnt, hogy a legtöbben támogatják a Steamhez hasonló oldalakat meglétét. Azonban sokan nem gondolnak arra, hogy bármikor elvehetik tőlük egy kis részét vagy akár az egészet. Gondoljatok a G2A botrányra a Uplayes játékokkal vagy a mostani P.T. gondra. Mind ugyan arra a sorsra jutottak: eltűntek a süllyesztőben, de hogy miért az most lényegtelen. Megtörtént és kész. Ez a baj a digitális piaccal, az, hogy a vásárlónak vajmi kevés beleszólási joga van. Ha valaki úgy dönt, hogy egy adott termék többé nem tölthető le, vagy egyszerűen megvonják a digitális vásárlás lehetőségét, akkor nem tehetünk semmit. A régi szép időkben, amikor még csak lemezeken lehetett játékot venni egyszerűen megoldható volt a probléma. Ha kivonták a boltokból az óhajtott terméket, akkor kölcsönkértük vagy mástól beszereztük azt; a piac továbbra is cirkulált. Most azonban, ha egy licenc lejár, vagy mondjuk felvásárolja egy új cég, akkor bármelyik percben kivonhatják a netes forgalomból. Nem egy alkalommal megtörtént már, és nem a P.T. lesz az utolsó.

A licencek eltemetődnek, nem lesz egyetlen rendszer sem, ahol archiválva, rendbe szedve megtalálhatunk majd minden történelmi jelentőségű játékot. Lehet nevetni és ujjal mutogatni, hogy a videójátékok nem rendelkeznek akkora jelentőséggel, hogy történelminek merjem őket nevezni, de erre most csak annyit mondok, hogy térjünk vissza a kérdésre röpke 10-15 év múlva.

Az azonban nagyobb gond, hogy a pénzemberek uralnak minden digitális médiát, és ez ellen nem tehetünk semmit. A demonstrálás érdekében extrém példa következik: ha az Activison úgy dönt, hogy csak dobozosan adja ki a Call of Dutyt, akkor holnaptól az Advanced Warfare nem lesz elérhető sem Steamen, sem Xbox Live-on, sem máshol. A lemezek elkopnak, és ha 40 év múlva szóba kerül a COD-széria, akkor nem tudunk semmit felmutatni. Őrültségnek hangzik, de nem lehetetlen, hizsen senki sem gondolta volna, hogy egy olyan nagy horderejű projekt esetében, mint a P.T. megtörténhet, ami történt, és láss csodát.

Ennek ellenére mégis pozitívan próbálom nézni a digitális terjesztés jövőjét, és javaslom, hogy ti is tegyetek így. A Steam kifejezetten próbálkozik jó irányba terelni a helyzetet, még a fizetős mod fiaskó ellenére is. Ugyan limitált esetben érvényes az ajánlat, de végre pénzvisszatérítéssel is vásárolhatunk, ami egyenlő a „ha nem tetszik, vidd vissza” rendszerrel, és ez remek. Várom, hogy az évek múlásával megnőjenek a hasonló kezdeményezések.

(A cikk a szerző és nem a szerkesztőség egyöntetű véleményét tükrözi.)