Ki gondolta volna a cikksorozatunk elején, hogy a legnagyobb fejtörést nem az fogja okozni, melyek voltak a generáció legmeghatározóbb játékai, hanem hogy az egyes platformoknál mi az, amit mindenképp meg kell említeni. Az Xbox 360 esetében úgy kellett összekaparni a címeket, a PS3 kapcsán pedig úgy kellett kidobálni: a minőség és a mennyiség terén talán még a PS2-t is sikerült túlszárnyalnia a Sonynak, így ez az összeállítás inkább amolyan szemelvény, rengeteg ilyen-olyan okból lemorzsolódott, de ettől még említésre érdemes játékcsodák egész sokaságával.

METAL GEAR SOLID 4

Hideo "több MGS-t nem csinálok" Kodzsima életművének egyik legmonumentálisabb darabját alkotta meg a Metal Gear-saga negyedik számozott, ám valójában sokadik részével, és itt elsősorban nem a tartalmat értjük, hanem a tálalást. A Blu-ray fölényét kihangsúlyozó Xbox 360 ellenkampány egyik legfontosabb fegyvereként használt játék a lemez kapacitásának határait feszegetve került a boltokba, és a végeredményt látva értjük, hogy miért. Kiadása előtt a Ryse-t és a Beyondot csúfolták nyomokban játékot tartalmazó filmnek, de a Kodzsima által megálmodott, esetenként 40 perces videók és a közé szúrt pár perces interaktív részek miatt mindmáig sokat lehetne vitatkozni azon, hol az MGS4 helye a nagy Metal Gear-famíliában -- de az biztos, hogy a PlayStation 3 sikerében játszott szerepét nem lehet vitatni.

KILLZONE 2

A hazai kultusz ellenére a Killzone első része nyugaton messze nem aratott osztatlan sikert: egyrészt, mert a játék semmi forradalmit nem hozott, másrészt, mert a Sony a bejelentését követően félrekommunikálta, és Halo-gyilkosként lett elkönyvelve, miközben a Bungie játékával egyetlen közös pontja volt: a műfaja. A második Killzone ennek ellenére a PlayStation 3 talán legnagyobb messiása volt, amit egy félrevezető, hatalmas botrányt eredményező, kizárólag CG-jeleneteket tartalmazó beharangozó trailernek köszönhetett, illetve egy erre többszörösen rálicitáló, valós játékmenetet mutató utólagos videónak. Habár a Killzone 2 több sebből is vérzett, mind a mai napig a PS3 egyik leggyönyörűbb, leglátványosabb játéka, és egy olyan sorozat megszilárdítója, amivel tényleg gépeket lehet eladni.

RESISTANCE-SOROZAT

Órát és naptárat is lehetne igazítani az Insomniac Games csapatához, annyira pontosan dolgoznak -- szinte hihetetlen, de a gép 2006-os megjelenése óta nem volt olyan esztendő, amikor ne jelent volna meg tőlük valami, sőt, volt olyan év, amikor egynél több termékük is a piacra került. Mégsem a magas minőséget következetesen hozó Ratchet-sorozat miatt szeretjük őket elsősorban, hanem a Resistance-ért. A nyitócímnek bedobott shooter rendkívül izgalmas történetével maradt meg az emlékezetünkben, amit a második rész döbbenetesen epikus, 60 fős multiplayere koronázott meg, hogy az egészet egy kifejezetten pazarul kinéző, a sablonos és rosszul szkriptelt jeleneteket filmszerű tálalásra cserélő harmadik felvonás búcsúztasson.

GRAN TURISMO 5

Vannak az olyan fejlesztők, mint az Insomniac, akik képtelenek a fenekükön maradni, és vannak olyanok, mint a Polyphony, akik képtelenek felállni onnan. A hét esztendő leforgása alatt kettő, azaz 2 darab játékot elkészítő japán stúdió azért engedheti meg ezt a luxust, mert a Gran Turismo azon kevés játékok egyike, melyekkel egy teljesen új konzolt is el lehet adni, függetlenül a végtermék minőségéről. A döbbenetesen tartalmas autószimulátor sokak számára mind a mai napig az etalon a műfajban, és képesek akár fél évtizedet is várni a folytatásra (nem mintha lenne választásuk).

JOURNEY

A generáció egyik legnagyobb vívmánya a letölthető játékok előretörése volt: a digitális terjesztés ezernyi olyan fejlesztő előtt nyitotta meg a kitörés lehetőségét, akikről addig még csak nem is hallhattunk. Mindközül kiemelkedik a thatgamecompany, az apró kis csapat, amely elsősorban művészetként tekint a szakmára, és játékaik is inkább műkincsek, mint hagyományos szoftverek. A mikroszkopikus lények életét bemutató fl0w, illetve a virágok porzását újraálmodó Flower után mégsem készülhettünk fel a Journey által nyújtott élményre, amely szavak és párbeszédek nélkül mesélt el egy szívszorító történetet olyan kalandorokról, akik bátran ugranak fejest az ismeretlenbe.

HEAVY RAIN

A zseniális Omikron után a helyét nem találó Quantic Dream egyjátékos csodának tűnt, aztán jött a felemás Fahrenheit, és vele együtt a hang, amit a francia csapat azóta is követ. Az interaktív történetmesélés műfaját folyamatosan tökéletesítő stúdió a közelmúlt Beyondjával ugyan csalódást okozott, de az ezt megelőző Heavy Rain mind a mai napig a kalandjátékok egyik csúcsa. És ehhez nem volt szüksége nyakatekert feladványokra, tárgyakkal telipakolt inventoryra, csak egy hihetetlenül komor történetre, az emberi roncs fogalmát újraíró karakterekre, és egy thrillereket megszégyenítően feszes tempóra.

LITTLEBIGPLANET

"Aranyos és szép, de mire jó?" -- kérdezhettük a LittleBigPlanet megjelenése előtt, mert ekkor még nem tudhattuk, hogy valóságos lavinát fog elindítani. A PS3-nak erre szüksége is volt, a gép meglehetősen gyatrán startolt, és a LBP bemutatása volt az a fordulópont, amikor a Sony magára talált. A közösségi pályakészítés és az elkészült művek megosztásának kihangsúlyozása, és a kabalaként is használható zsákfigurák kiemelése telitalálatnak bizonyult -- a brit Media Molecule azóta már csinált egy remekbeszabott második részt is, most pedig épp a Vitát rángatják vissza a sírból a Tearaway-jel.

GOD OF WAR 3

Az epikusság és a monumentalitás definíciója: kalap kabát, ezzel le is írtuk, hogy miért is volt meghatározó a God of War harmadik része. Habár nem definiálta újra azt, amit a hack 'n' slash stílusról tudunk, és talán már Kratosból és az ő véget nem érő bosszúhadjáratából is elég volt, de ha 2013-ban meg kell mutatni, mire képes a PS3, akkor még mindig a GOW 3 a létező legjobb választás. A hegy, sőt, kisbolygó méretű ellenfelek és helyszínek, a görög mitológiából mazsolázó lények kavalkádja egy olyan halálbál, amire mindenkinek kötelező jegyet váltania.

THE LAST OF US

A kocsmai humort és a sármos, sorozatgyilkos pajkosságot csúcsra járató Unchartedek után nem gondoltuk volna, hogy pont a Naughty Dog lesz az, amely a hosszú évek során megszerzett tapasztalatokat ugyanabban a stílusban, de teljesen más hangvétellel tökéletesíti. A The Last of Us le sem tagadhatná, hogy mindent az Unchartednek köszönhet, azonban annak közel tökéletes játékmenetét megkoronázta egy eredetinek nem nevezhető, de döbbenetesen hangulatos világgal, egy komor történettel, és egy olyan roadmovie szerkezettel, amire videojátékot még soha sem fűztek fel. A The Last of Us nemhogy a generáció, de minden idők egyik legkiválóbb játéka!

UNCHARTED 2: AMONG THIEVES

Nem volt még egy olyan stúdió az elmúlt 10, vagy akár 20 évben, amely annyit fejlődött volna, mint a Naughty Dog: kiváló, de világmegváltónak nehezen nevezhető platformjáték-gyárosokból váltak egy komplett műfajt újradefiniáló sorozat kiötlőivé. A sikertől megrészegülő, és egyre rosszabbul teljesítő Tomb Raider után keletkezett űrt az Uncharted-széria tökéletesen betömte, nem is akárhogy. Nathan Drake kalandjai nemhogy egy lapon említhetők Indiana Jones történeteivel, de sok szempontból talán még azoknál is jobbak. Az pedig egyenesen csodába megy, hogy a kiváló első részt sikerült tetézni: a látvány, a sztori és az akció hármasát tökéletes egésszé kovácsoló Among Thieves mind a mai napig az akció-kalandjáték műfaj egyik csúcsa, amit sem a harmadik, sem a PS Vitára szánt rész nem tudott felülmúlni. Talán majd most, PS4-en?

Egyetértesz a felsorolással? Esetleg úgy érzed, hogy kihagytunk valamit? Oszd meg velünk véleményed, gondolataid a kommentek között!