Az Éhezők Viadala az évtized legnépszerűbb YA könyvsorozata lett a megjelenése után, a Lionsgate pedig okosan csapott le a moziváltozat jogaira, és az elkészült művek az egykor kicsi stúdiót Hollywood legnagyobbjai közé emelték. A filmek sikere azonban nemcsak a rendezőn és annak látomásán múlik, hanem a karaktereket alakító színészeken is, ebből a szempontból pedig Gary Ross nagyszerűen választott. A karrierjét televíziós-sorozatokkal és független filmekkel kezdő Jennifer Lawrence tökéletes választás volt Katniss Everdeen szerepére, aki a Viadallal egy csapásra világsztár lett, az okosan, jó látványvilággal elkészített filmek pedig olyan méretű rajongást generáltak, aminek pénzügyi eredménye eddig meghaladta a két milliárd dollárt.
A befejező, Kiválasztott címet viselő könyv már a megjelenéskor kapott ugyan negatív kritikákat, de ezek kimerültek annyiban, hogy a feszültség mértéke lecsökkent a Futótűzhöz és az első könyvhöz képest. A Kiválasztott filmadaptációjának első része a magyar sajtótól és a bloggerektől szinte egyöntetűen negatív kritikákat kapott, én pedig azt írtam a kritikámban, hogy "az Éhezők viadala: A kiválasztott első része nem tökéletes alkotás, de közel sem annyira rossz film, mint ahogy egyes bloggerek és újságírók be akarják állítani. Egy könyvhű adaptáció, melyből jól átjön a diktatúra természete, noha a forradalomra még várni kell."
Nos, eltelt az egy év, a Kiválasztott második része megjelent a mozikban, így érdemes feltenni a kérdést, hogy lett-e forradalom? Nem dönthető el egyértelműen. A Kiválasztott 2 ismét egy jól sikerült film lett, melyért a rajongók lelkesedni fognak, a többi néző pedig kap kétórányi szórakozást, amely ezúttal nem a propaganda-ellenpropaganda természetét vizsgálja, hanem azt, hogy hogyan lesznek az emberek egymás ellenségei, és egy háborúban mi a helyes a háborús erőfeszítések szemszögéből, és mi a helytelen.
A Kiválasztott 2 ott veszi fel a fonalat, ahol az előző letette. Peeta Mellark kiszabadult a Kapitólium fogságából, azonban az eltérítésnek köszönhetően ellenséget lát Katnissben, miközben a 13. körzet katonai erejének egy utolsó bástyát kell ledöntenie, mielőtt a Kapitóliumba indulnának. A sikeres művelet után pedig egy feladat van hátra. Snow elnök likvidálása...
A sorozat befejező része egyértelműen sokkal sötétebbre sikerült, mint az előzőké, és ez nemcsak amiatt van, mert a film nagy része alagutakban, csatornákban, egy agyonrombolt városban játszódik, hanem a fentebb említett témák taglalása miatt is. Szerkezetileg ez is két részre osztható, ez senkit nem fog meglepni, az azonban igen, hogy nem lett a film tempósabb az előző résznél, emiatt mondtam azt, hogy mindenki megítélésére van bízva, hogy a forradalom megtörtént-e. Nos, a történet szerint mindenképp, azonban sokan egy kőkemény akciófilmet vártak az előző rész után, és a kiadott trailerek is ezt sejtették, azonban Francis Lawrence nem ezt adta, hanem ismételten egy könyvhű adaptációt. Igaz, szükséges változásokat eszközölt, de ezek csak lényegtelen apróságokra vonatkoznak, amik a cselekményt nem változtatták meg, csak a mondatokat mondja más a filmben, mint a könyvben. A rendező teljes párbeszédeket emelt át a trilógia befejező kötetéből, ezzel teljessé téve az élményt, és nem utolsó sorban az érthetőséget. Ebben már nincsenek olyan, a könyveket nem olvasók számára érthetetlen dolgok, mint a robbanó nyíl vs. bombázó esete, a trilógia, illetve inkább a quadrológia szép kerek egésszé állt össze, így a kettévágás már nem is tűnik olyan elhibázott döntésnek, mint amilyennek egyes írók beállították tavaly.
Persze a szerelmi háromszög jelenléte itt is megvan, szerencsére közel sem olyan mértékben, mint az előző részekben, ez azonban megszokott, de kissé unalmas már. A film legjobb része persze ebben az esetben a Viadal órája, ami jelen esetben nem egy arénában, hanem az egykor fényes Kapitóliumban zajlik. A Berlinben és Párizsban forgatott képsorok remekül néznek ki: a lerombolt város golyó és bombaszaggatta díszletei nagyszerűen festenek, csakúgy mint azok a csapdák, amiket a könyv olvasói már ismerhetnek. Az akciórészek ezekre, illetve ezeknek hatástalanítására/elkerülésére korlátozódnak. Nem mondható, hogy sok van belőlük, de ezek ugyanolyan pörgősek, mint az eddigi részek esetében, és kellő feszültséget adnak, ezek közül pedig kiemelkedik a zombik elől menekülés a csatornákban, ami nagyszerűen másolja az első Alien film hasonló jeleneteit.
A színészek teljesítménye a szokásos, mindenki hozza a tőle elvárt szintet, ahogy az lenni szokott, de most is Jennifer Lawrence a legjobb közülük. Mellette még a Johanna Masont alakító Jena Melone-t kell kiemelni, aki kopaszra borotvált fejével remekül alakítja a kapitóliumi kínzások alatt megtört bajnokot, akinek már nincs más kívánsága, mint egy kis morfling. Mivel ez a film jóval több szereplőt mozgat, mint az előző rész, így a vásznon/kamera előtt töltött idő is lecsökkent a kisebb szereplők rovására. A 451-es egység katonái azonban mindig láthatóak, és a menetelésük a Kapitólium belseje felé, a veszteségek fájdalma pedig azokat is megérinti, akik kicsit keményebbek az átlagnál. Itt már nem egyetlen lány túlélése a tét, hanem egy nemzeté, hogy az egyik vezető lecserélése egy másikra hogyan, mi módon befolyásolja a sorsokat.
Érdemes még szólni néhány dologról. A film sajtóvetítése 3D-ben történt. Tanácsolom, hogy maradjatok meg a normál verziónál. A konverzió nem igazán sikerült jól, és ez nem az a műfaj, amibe muszály volt belepaszírozni a plusz dimenziót: az élményhez nem igazán ad hozzá semmit, ráadásul az amúgy is sötét jeleneteket még sötétebbé teszi. Az természetes, hogy olyan filmeknél, mint a Kötéltánc, vagy az Everest, a térélmény átadásához szükséges a léte, de itt teljesen feleslegesen alkalamazták. Ezen kívül egyes cselekményszálak felvezetése elmaradt, ami elég súlyos hibának számít, hiszen így nem derült ki az, hogy a Lázadóknak mi volt a céljuk az adott dologgal. A vágások néha nem passzolnak, illetve a film vége is enyhén szólva hiányos lett, hiszen a könyben kiemelt jelentőséget kapott az, hogy a Perem lakói a megpróbáltatások ellenére visszatérnek a körzetükbe, hogy újrakezdjék az életüket...
Az éhezők viadala befejeződött, jelképesen és valóságosan is. Suzanne Collins millió és millió rajongót szerzett, ahogy a Gary Ross, majd a Francis Lawrence által létrehozott filmek is. A Lionsgate fontolgatja, hogy hogyan tudná folytatni legnagyobb fejőstehenének csapolását, de erről a pontról elég nehéz lesz elmozdulni. A legjobb az lenne, ha Suzanne Collins írna egy előzménykönyvet, ami Panem keletkezésének előzményeit, a Sötétség napjait és azt mesélné el, milyen volt a legelső Éhezők Viadala. Akkor lenne teljes a történet.
8,2
