A játékvilág leggyűlöltebb emberei

• A játékvilágban is vannak bunkók
• Bár a bunkóság nem mindig egyértelmű tulajdonság
• Anita Sarkeesian szerint soviniszták a gamerek
• Phil Fish meg ránk gyújtaná a házat, ha tehetné

A játékvilág tulajdonképpen nem más, mint a show-biznisz egy különleges, interaktív ága, tele népszerű és kevésbé népszerű „előadókkal”. Utóbbiak listája meglehetősen népes, igaz, a celebműsorokkal teli tévéhez viszonyítva egy utált játékipari szereplőnek kevesebb esélye van fennmaradni csak azért, mert az emberek szeretik gyűlölni, ennélfogva a legtöbb közutálatnak örvendő játékmunkás eltűnik a süllyesztőben. Ám ahogy mindig, most is vannak kivételek, akik közül összegyűjtöttünk párat a teljesség igénye nélkül. Kellemes gyűlölködést kívánunk!

Phil Fish

Rögtön csapjunk a lecsóba minden idők egyik legutáltabb játékfejlesztőjével, Phil Fishsel! Fish egy indie alkotó, aki éveken át küzdött azért, hogy FEZ című – egyébként páratlan – játéka megjelenhessen. Szerencsétlen Philt e hosszú idő alatt annyi rossz tapasztalat érte, hogy szó szerint az agyára mentek az akadályok, végül pedig egy felfuvalkodott hólyag lett belőle, aki mindent és mindenkit képes az anyukájába küldeni. Twitter-csatornája hírhedt az olyan beszólásokról, mint

„ha a játékvilág egy ház lenne, rátok gyújtanám”, vagy hogy „minden tesztért pénzt kéne kapjak, mert egyesek az én játékomból gazdagodnak meg”.

Persze azért a vak gyűlölködésen túl érdemes kicsit közelebbről is megvizsgálni a Fish-jelenséget. Phil egy fájóan őszinte alak, aki csak azért lett hírhedt, mert a játékipar prominens szereplőjévé válva sem veszítette el az őszinteségét.

Ugyanolyan kendőzetlen és nyers maradt, mint amilyen a Ubisoftnál töltött évei során volt, amikor még nem kellett emberekkel kommunikálnia. Ráadásul Fish Twittere sok olyan érdekes és határozottan pozitív gondolatot is megfogalmaz, amiket érdekes módon senki sem emel ki, például hogy a lista következő szereplője végső soron egy hős.

Phil Fish, aki legszívesebbe a házunkat is ránk gyújtaná.
Kár érte, kiváló játékfejlesztő volt...

Anita Sarkeesian

Anita Sarkeesian 2012-ben indított egy megosztó Kickstarter-kampányt, amivel egy új vlogsorozat elkészítéséhez szeretett volna pénzt szerezni. A Feminist Frequency című oldalon elindult Tropes vs. Women széria a videojátékokban található, soviniszta sztereotípiák ellen szólal fel, konkrét példákkal demonstrálva, hogy  mennyire el vannak nyomva a nők a játékokban, illetve hogy milyen szexista, fals képet festenek a gyengébb nemről a fejlesztők. Sarkeesian elméletével nem is volt gond, de amikor a kockák társadalma egyszer csak azt látta, hogy egy nőnemű lény fikázza kedvenc játékaikat, elszabadult a pokol. Anita Twitterét és weboldalát ellepték az olyan hozzászólások, amik

a halálát kívánták, és sokan megígérték neki, hogy megerőszakolják – esetleg annyira, hogy túl sem éli majd...

...mert egy ilyen hülye nő bizony ezt érdemli.

A konstruktívabb kritikusok Sarkeesian munkafolyamatát vették górcső alá, rávilágítva, hogy az egyébként a Kaliforniai Egyetemen politológiából és szociológiából mesterdiplomát szerzett hölgy videói több neves YouTube-felhasználótól vesznek át anyagokat úgy, hogy ő nem tünteti fel a lopott tartalmakat.

Persze Anitát a legjobban azért utálja a gamer-közösség, mert sokan egyszerűen nem értik, hogy az általa kritizált dolgok csupán a játékok egy bizonyos szegmensére vonatkoznak; például a történetre és a női karakterek ábrázolásmódjára. És bár Sarkeesian saját bevallása szerint nem volt aktív játékos a Feminist Frequency indítása idején, azóta kamatostul pótolta a hiányosságait.

Anita Sarkeesian csinos is, okos is, de van véleménye,
ezt pedig sok hímnemű gamer nem nézi jó szemmel

Don Mattrick

Don „majd én tévét csinálok az Xboxból” Mattrick sosem volt egy közönségkedvenc Microsoft-fejes. Pedig eleinte nagyon is szoros kapcsolatot ápolt a játékkészítéssel, sőt, 17 évesen részt vett a Distinctive Software megalapításában, mely csapatnak a Test Drive-ot és – közvetve –a Need for Speed-játékokat is köszönhetjük. Később persze kinőtte a programozói széket és pénzember lett belőle – így jutott el a Microsofthoz, ahol 2007-től 2013-ig felelt a játékrészleg irányításáért.

Ezen pár év alatt aztán annyira lerombolta az Xbox-brandet, hogy szerencsétlen doboz még most sem tért magához.

Először is Mattrick szentül hitte, hogy a konzolos játékok jövője a mozgásérzékelés, így dollárok milliárdjait ölte bele a Kinect felvirágoztatásába. A kameraperiféria eleinte népszerűnek tűnt, a vásárlók azonban gyorsan magára hagyták a fekete szemeket, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a technológia gyerekcipőben jár, és normális játékokat a büdös életben nem fognak kiadni rá. Hogy mi a megoldás? Hát persze, hogy az Xbox 360 elsorvasztása! Legalábbis Mattrick szerint, aki gyakorlatilag egy személyben felelős azért, hogy 2011 és 2013 között alig jelent meg értékelhető exkluzív játék a második Xbox-konzolra.

A legnagyobb pofont azonban kétségtelenül az Xbox One bemutatkozása adta a rajongóknak.

A 2013 környékén már a játékipar Steve Jobsaként emlegetett (na nem a két személy közti zsenialitás, inkább hírhedt arroganciájuk a dolog oka) Mattrick művigyorral az arcán mondta el a világnak, hogy az Xbox One egy drága tévé lesz, amin jól fut majd a Call of Duty. Ráadásul a géphez alapkiszerelésként jár az új Kinect, ami furcsamód akkor is kémleli a nappalit, amikor arra semmi szükség. Ja, és folyamatosan kommunikál az interneten át az MS-szerverekkel, akinek meg nincs elég jó nete, az „vegyen Xbox 360-at”. Mattrick annyira rossz színben tüntette fel a redmondi céget, hogy pár héttel az Xbox One DRM ejtése után „felmondott”, és átment a Zyngához, ahol hál’ istennek már csak facebookos játékokat ront el.

Don Mattrick itt még boldogan mosolyog az Xbox One előtt,
de ma már a Zyngánál vigyorog ugyanilyen bárgyún

Bobby Kotick

Á igen, a játékvilág kis gömböc antikrisztusa, aki nélkül egy utálkozó lista sem lehet teljes! Bobby Kotick az Activision vezérigazgatója, egyszersmind az az ember, aki egy személyben felelős a Call of Duty felvirágoztatásáért, vele együtt pedig az évente kiadott, nulla újdonságot hozó folytatások üzletpolitikájának sikerre viteléért. Persze sosem az a hülye, aki elad, hanem az, aki megvesz – de ez a játékosokat nem érdekli, ők szimplán csak rühellik Kotickot, aki néha még rá is tesz egy lapáttal a gyűlölet tüzére néhány kemény nyilatkozattal. Azt beszélik,

ő volt az oka, hogy az Infinity Ward széthullott a Call of Duty: Modern Warfare 3 fejlesztése alatt, mert erőltette, hogy a multiplayer-komponensért külön is fizetni kelljen,

ez pedig nem tetszett a játékot készítő kreatív szakiknak. Tőle származik továbbá a finoman szólva is érdekes megállapítás, miszerint a Bungie az utolsó valamit is érő független fejlesztőcég a világon, tehát a Valve, az Insomniac vagy a Gearbox semmit sem érnek. Hát oké.

Kotickkal szemben egyébként személyét érintő támadásokat is megfogalmaztak már. Állítólag saját kezűleg tusolta el egyik munkatársa szexuális zaklatási ügyét, és nem is játszik semmivel – igaz, utóbbi állítást cáfolta. Hogy Kotick maga az ördög-e, persze elég relazív, az ugyanis biztos, hogy nála nagyobb hatású pénzember nem volt tűnt fel a játékipar színpadán az elmúlt 10 évben (még úgy is, hogy tavaly majdnem kirúgták).

Bobby Kotick a játékvilág messze leggyűlöltebb figurája,
aki a tetejébe még piszkosul gazdag is

És ti kit utáltok a legjobban a videojáték-iparban? Irány a kommentzóna!