Nagy valószínűséggel én voltam az egyetlen, aki csupán egy jó filmet akart látni, és nem csalódott. Elvárásaim nem nagyon voltak, hiszen az előzetes trailerekből is lejött Heath Ledger borzasztó zsenialitása, illetve a könnyű elemeket megvető hangulat/atmoszféra; tehát eleve abban a tudatban váltottam jegyet, hogy ezen szempontokat figyelembe véve a film tökéletes. Így pár nappal a megtekintés után, azt kell, hogy mondjam: van a filmen kifogásolni való, és a világméretű hisztéria miatt inkább okolnám Heath Ledger nagymester tragikus halálát...

Ami kifejezetten szemet szúrt az eddigi képregényadaptációk esetében, hogy nem tudtak elszakadni a főhőstől. Minden áron azt akarták érzékeltetni a nézővel, hogy tévedhetetlen, tökéletes, s hogy erejéhez csupán a gonosz tud felérni. Egyedül a Spider-Man volt képes elszakadni ettől egy rövid időre (és tette előtérbe a felelősség kérdését). Ennek tudható be, hogy a 70 év körüli nagymamák párosával szállingóztak be a terembe, unokáikat kézen fogva, abban a hitben, hogy itt bizony egy "don't worry, be happy-féle" kalandban lesz része a porontynak. Itt eloszlatnám a felhőket: a 16 éves korlát nem vicc. Az akciók durvábbak, embereket lelőnek, kínoznak, Joker személye pedig kihat az egész produkcióra. A film komoly kérdéseket boncolgat, és nem véletlenül feliratos (hiszen a lényeg így jön át leginkább). Jokerre visszatérve: ahogyan a többi blogon is írták: nem lehet definiálni ezt a szinészi játékot. Látni kell! Bevallom töredelmesen, nem követtem nyomon e Batman-projectet, hidegen hagyott az egész világ, ám a Sötét Lovag egy nyomós ok arra, hogy ne tegyek így a jövőben.

A "filmtörténelem legjobb filmje" titulus azonban megérdemel egy erős torok köszörülést, melyen azért hallatszon, hogy nem csupán tüdőgyulladásból fakad. Kezdjük is rögtön a zenénél, mely esetében Hans Zimmer neve garancia lenne a sikerre. Nem tudom, hogy ezúttal lusta volt, vagy csak a rendező parancsolt "Megállj-t" a nagymestereknek, de a Sötét Lovagban hallható muzsikák semmi újdonságot nem hordoznak magukban. Két szó: Molossus és Antrozous. Ennyi a dallamok repertoárja. Joker "akciói" alatt hallható fokozódó témák ugyan hátborzongatóak, ám mintha hiányozna valami a képből, mely egy Armageddon, vagy egy Karib-Tenger Kalózai esetében teljessé tette a mozit.

Egyedül a történeten látszik meg a tény, hogy ez valójában egy képregényből konvertált produktum. Ahogy azt már előttem rengetegen megfogalmazták: "It's simple. Kill the Batman." Ezt nagyban kompenzálja a brilliáns szinészi játék, számomra azonban egy hatalmas minuszt jelent. Emiatt nem tudta visszaadni azt az élményt, melyet a Star Wars, vagy a Lord of the Rings nyújtott. Egyik sem volt túlbonyolítva, és mégis megvolt a maguk mélysége. Félreértés ne essék, a dialógusokon belül tartalom rejtőzik, ám maga a sztori lecsupaszítva, morális, hősös, vívódós köntös nélkül nem jobb az átlagnál.

Az utolsó szemöldök ráncolás a játékidő összegézésénél történt meg, mely szerény véleményem szerint kevés volt. Bővebben kifejtve, túl hamar lett vége, és elmaradt a katarzis, mely feltette volna az i-re a pontot. A tisztelt rendező túlságosan ragaszkodott a feszült hangulathoz, és ez már sajnálatos módon ártott a filmnek. Az utolsó pillanatig fokozódik a jelenet, (és még véletlenül sem akció, hanem dikció folytán; de ezt inkább hagyjuk) majd néhány másodperc alatt minden megoldódik. Ez pedig annak köszönhető, hogy Joker mellett Kétarcot is beleerőltették e műbe. Motivációja, egyénisége természetesen megkérdőjelezhetetlen, ám így Jokerre irányuló reflektorfényt megosztották. Kár érte...

Hogy valóban klasszikusként fogjuk-e emlegetni a Sötét Lovagot, azt majd az idő megmondja. A fent leírtakat legfőbbképp a negatívumok felvonultatásaként lehet titulálni, hiszen nem volt kedvem az egekbe magasztalni a filmet, mikor azt már megtette egy tucat ember előttem. Van aki ezen hibák felett könnyedén átlép; ezesetben a Dark Knight, a mozi-popcorn-dvd trió öt-hatezer forintos árát bőven megéri.

Értékelés:

Látvány: 95%
Történet: 75%
Hangulat: 90%

Összkép: 88%